Kirándulás a Petőfi Irodalmi Múzeumba az 1848-as ünnepünk alkalmából

       Hétfőn, 09:25-kor az osztályom, az 5.c elindult a busz elé, ami elvitt minket a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A busz késett, de ez nem volt kellemetlen tényező, hiszen a napsütéses, vidám időben öröm volt a várakozás. Ám csak egy darabig... Ugyanis a félórás várakozásba igencsak bele lehetett unni magad!

       10:06-kor a kis (na jó, nem is olyan kis) késés ellenér megérkezett a várva  várt busz és 10 : 12 -kor már indult is az izgatott, nyüzsgő gyerekekkel együtt. Utastársaink voltak a 6.a-s diákok is.

     A busz megállt A Sonka Arcok bárkonyha előtt. Innen saját lábunkon kellett elbattyognunk a múzeumig. Itt 5 színes szobába osztottak be 4 csapatot. Mindenki kapott egy szobát, ahol különféle feladatokat oldhattak meg a csapatok. Miután kész voltak, minden csoportnak beszélnie kellett a ,,saját” szobájáról. A lánycsapat a fehér termet kapta, a fiúcsapatok pedig a szürke-, zöld- és vajszínű termekben oszlottak el. Az utolsó, piros szobát az ,,idegenvezető”mutatta be. Az osztály elbeszéléséhez mindig rakott hozzá még egy-két érdekességet.

    Ezek után egy csigalépcsőn mentünk le a „nyomdába”, ahol egy igazi régi nyomdagép várt bennünket. Ezzel a géppel játszhattuk el Landerer szerepét a Nemzeti Dal kinyomtatásánál. Itt három csapat lett és csapatonként mentünk a nyomdagép köré. A csapaton belül mindenki kipróbálhatta a nyomdagépet. Az éppen kimaradó csapatok kirakózhattak két külön asztalon Petőfi arcképével.

     Mikor mindenki végzett, felmentünk a lépcsőn, és vagy 3 termet magunk mögött hagyva egy új nagy terembe érkeztünk, ahol párnák voltak a földre helyezve. Itt újra négy csapatot alkottunk és leültünk a négy kupac párnára. Minden csapat előtt Magyarország mágneses, kicsinyített darabkái voltak. A vezető kérdéseket tett fel nekünk, amire csakis számok voltak a válaszok. Amelyik csoport jól válaszolt, a fém nagy, történelmi Magyarországon foglalhatott egy területet. Végül a sárga csapat nyert, ami Dávid csapata volt. Gratulálunk! De a másik három csapatkapitány: Kevin, Nati és Szabi is szépen teljesített a csapatukkal együtt.

      Eljött az indulás ideje. A busz nemsokára hazafelé zötyögött tele sok bágyadt, fáradt gyerekkel, akikben egy új szép emlék ágyazódott be.

        Mikor visszaértünk az iskolába, a sok gyerek szerteszéledt és mindenki fáradtan, de vidáman ment haza. Ám volt, akinek még ennyi izgalom után órája volt. Szegények :-( Szerintem egy ilyen kirándulás után mindenki jól aludt :-) Az igazat megvallva nekem már fájt a lábam a sok ácsorgástól, de tuti nem én vagyok az egyetlen. ;-)

Szilágyi Hanna, a szerkesztő