Kirándulás a
Petőfi Irodalmi Múzeumba az 1848-as ünnepünk alkalmából
Hétfőn, 09:25-kor az osztályom, az 5.c elindult a busz elé, ami elvitt
minket a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A busz késett, de ez nem volt kellemetlen
tényező, hiszen a napsütéses, vidám időben öröm volt a várakozás. Ám csak egy
darabig... Ugyanis a félórás várakozásba igencsak bele lehetett unni magad!
10:06-kor a kis (na jó, nem is olyan
kis) késés ellenér megérkezett a várva
várt busz és 10 : 12 -kor már indult is az izgatott, nyüzsgő gyerekekkel
együtt. Utastársaink voltak a 6.a-s diákok is.
A busz megállt A Sonka Arcok bárkonyha
előtt. Innen saját lábunkon kellett elbattyognunk a múzeumig. Itt 5 színes
szobába osztottak be 4 csapatot. Mindenki kapott egy szobát, ahol különféle
feladatokat oldhattak meg a csapatok. Miután kész voltak, minden csoportnak
beszélnie kellett a ,,saját” szobájáról. A lánycsapat a fehér termet kapta, a
fiúcsapatok pedig a szürke-, zöld- és vajszínű termekben oszlottak el. Az
utolsó, piros szobát az ,,idegenvezető”mutatta be. Az osztály elbeszéléséhez
mindig rakott hozzá még egy-két érdekességet.
Ezek után egy csigalépcsőn mentünk le a
„nyomdába”, ahol egy igazi régi nyomdagép várt bennünket. Ezzel a géppel
játszhattuk el Landerer szerepét a Nemzeti Dal kinyomtatásánál. Itt három
csapat lett és csapatonként mentünk a nyomdagép köré. A csapaton belül mindenki
kipróbálhatta a nyomdagépet. Az éppen kimaradó csapatok kirakózhattak két külön
asztalon Petőfi arcképével.
Mikor mindenki végzett, felmentünk a
lépcsőn, és vagy 3 termet magunk mögött hagyva egy új nagy terembe érkeztünk,
ahol párnák voltak a földre helyezve. Itt újra négy csapatot alkottunk és
leültünk a négy kupac párnára. Minden csapat előtt Magyarország mágneses,
kicsinyített darabkái voltak. A vezető kérdéseket tett fel nekünk, amire csakis
számok voltak a válaszok. Amelyik csoport jól válaszolt, a fém nagy, történelmi
Magyarországon foglalhatott egy területet. Végül a sárga csapat nyert, ami
Dávid csapata volt. Gratulálunk! De a másik három csapatkapitány: Kevin, Nati
és Szabi is szépen teljesített a csapatukkal együtt.
Eljött az indulás ideje. A busz nemsokára
hazafelé zötyögött tele sok bágyadt, fáradt gyerekkel, akikben egy új szép
emlék ágyazódott be.
Mikor visszaértünk az iskolába, a sok
gyerek szerteszéledt és mindenki fáradtan, de vidáman ment haza. Ám volt,
akinek még ennyi izgalom után órája volt. Szegények :-( Szerintem egy ilyen
kirándulás után mindenki jól aludt :-) Az igazat megvallva nekem már fájt a
lábam a sok ácsorgástól, de tuti nem én vagyok az egyetlen. ;-)
Szilágyi
Hanna, a szerkesztő
