Egy napom a Római Birodalomban
A nap elkezdett felkúszni az égre. Kár! Lemaradtam erről a csodás napfelkeltéről, ugyanis én még javában aludtam.
Hoppá! Bocsássatok meg nekem! Még be sem mutatkoztam! Én Tóthus Maximus
vagyok, egy üvegfúvó inas. A főtér mellett lakom, és 12 éves leszek
idén.
Szóval ott aludtam azon a csodálatos reggelen.
Forgolódtam jobbra-balra, de a testem nem akart felkelni. Egyszer csak
mit hallok?
- Kukurikúú!
Na ez megtette a hatását! Gyorsan kipattantam az ágyamból, mert tudtam,
hogy a mester a kakasszóval érkezik. Rekord sebességgel magamra kaptam a
ruháimat és bekaptam pár falatot. Már az üvegeket szedtem elő a
raktárból (amiket a mester bízott rám), mikor csengettek:
- Jó reggelt, Maximus! - hallatszott a mester hangja.
A karjaim villámsebességgel kezdték végezni a munkát, amit az agyam kiosztott nekik:
-
Jobb kéz, üvegeket a tarisznyába! Bal kéz, fésüld meg a hajamat! Jobb
kéz, húzd fel a cipőket a lábamra! Bal kéz, te kösd be a fűzőket! Jobb
kéz, nyisd ki az ajtót! Lábak, vigyetek a kapuhoz!
Így jutottam el a udvarba, és kiléptem a kapun.
- Jó reggelt, mester! - köszöntem.
- Mondom, hogy ne hívj mesternek! Hívj Ferikusnak! - mosolyodott el.
- Jó-jó. Mára mi lesz a feladatunk?
- Egy templom ablakát kell mozaik üveggel kirakni.
Felnéztem, és megláttam azt az épületet, amelyről a mester beszélt.
A templom hatalmas volt! (Nem akarok méretet mondani, mert nem vagyok
egy tanult ember.) Falait gyönyörűen lefestették. Tornyában a legnagyobb
harang kongott, amit életemben láttam. Már csak az ablakai hiányoztak.
- Mikorra kell elkészülnünk az üveggel? - kérdeztem.
A mester arca grimaszba rándult.
- Holnapra.
-
Mi?!?!- fakadtam ki - Az nem lehet! Általában 2 óra beszerezni a
megfelelő homokot. Aztán legalább 4 óra a kemencében, míg elkészül a
forró üveggömb. 2 óra amíg kifújjuk üregesre, kilyukasztjuk, beletesszük
a fadorongot, és újra hevítjük.1 óra a hűtőkemencében. Aztán
szétrepesztjük és sík felületűre formáljuk. Igaz, az összeillesztés
csupán fél óra, de akkor is ezek összesen 9 és fél óránkba kerülnek!
A mester nem szólt semmit, csak intett, hogy menjünk a munka helyre.
A nap többi részében szótlanul dolgoztunk. 3 óránként megálltunk
pihenni. 2 órakor bekaptunk pár falatot. Délután a mesternek a vének
tanácsába kellett mennie, így rám bízta a maradék munkát. Egyedül tettem
be a hűtőkemencébe az üvegeket. Aztán forrasztóónnal
összeforrasztottam. El sem hittem, hogy kész az ablak, olyan fáradt
voltam.
- Na, Maximus! Most koncentrálj! Gyorsan rakd rendbe a műhelyt, és akkor lefeküdhetsz pihenni!
Így is lett.Helyére tettem a dolgokat, és hazaindultam. Bementem a házba, megvacsoráztam és mentem aludni.
Álmomban
éppen a templom üveget mutattuk be a templom építőmesterének. Amikor
megláttam azt az elégedett arcát, nagyon büszke lettem magamra.