Ha a táskám mesélni tudna c. fogalmazás néhány gyöngyszeme.
Bedynski Zsófia: Ha a táskám mesélni tudna!
Ha a táskám mesélni tudna, sok rossz dolog rám zúdulna.
Mikor voltam feledékeny, rendetlen vagy sokat késtem.
Miközben én megtanultam, hogy írjam le a nevem,
ő az óra közben szuszmákolt mögöttem, csendesen.
Elmesélné azt is, hogy amikor versenyre mentem,
betuszkoltam a szekrénybe, pedig alig volt helyem.
A tornacuccom szagától már megfájdult a feje,
ivott az innivalómból, de ettől sem lett jobb kedve.
Büdösen és cseperegve értem vele haza,
otthon anya fogadta és a mosógépbe dobta.
A mosógépben forgott és ide-oda lötyögött,
utána pedig a száritókötélen csöpögött.
Mikor ezután a cuccaimat pakoltam,
nyöszörgött, amikor a cipzárjait húzkodtam.
Végre visszanyerte eredeti formáját,
majd’ kipukkadt a sok könyvtől, kezdhette a tornáját.
De nem csak ő tornázott, én is alig bírtam el.
Ha a táskám vinni tudna, azt viselném jobban el.
Gyuricza Viktória: Ha a táskám mesélni tudna.
Oly nehéz a reggelem, amikor a gazdám fut a buszhoz,
Ilyenkor a cipzáram és a fülem nagyon suhog,
Beérünk az iskolába, a sok cuccal.
A szekrénybe már sok a ruha.
Szaladunk a sok órára, meg ebédre,
De aztán nem lassan, hanem sebtében.
Aztán megyünk gyorsan táncedzésre,
Végignézem gazdámat, hogy gyakorolja keményen.
Végül hazaérünk, letesz engem a hideg kőre,
Arra piszkos, méltatlan földre.
Kiszedi belőlem a sok könyvet,
A házin sokat töpreng.
Év végén kimosnak engem, patyolattisztára,
Kiválasztanak engem táska királynak.
Imádom kis rózsaszín zipzárjaimat,
Szürke
Alapszínemet és kékkel, rózsaszínnel írt
Betűimet,
A gazdám nem tudja elégszer dicsérni a
Szépségemet, a táskát már ezt nem tűrik el.
Katus Bálint: Ha a táskám mesélni tudna
Ha a táskám mesélni tudna,
Az de milyen furcsa volna.
Állandóan velem kiabálna,
Rendes bánásmódot várva.
„Ne dobálj, pakolj be, húzd be a cipzárt!”
Meg még sok-sok mást és mást.
De panasza sosem lehet,
Hisz’ én majdnem mindig rendes vagyok vele.
Estére a meleg kandalló melegíti,
Álmát, nyugodalmát ez nagyon segíti.
Reggelre így újra készen áll nekem,
Hogy a suliba jöjjön velem.
Szücs Dániel: Ha a táskám mesélni tudna
Ha tudná, elmesélné, hogy találkoztunk először:
A bolt polcán rám nézett és rám köszönt.
Én vissza, ő meg felugrott a hátamra,
Azóta is velem van jóban-rosszban.
Lóg rajtam az utcán, a buszon, a villamoson, az iskolában,
Volt velem a Barba Negrában, az Auchanban és a könyvtárban.
Ő nagyon erős, együtt cipeli a cuccaimat:
matek 3, angol 4, magyar 6, töri 3, köri 4
Satöbbi, satöbbi… sokan vannak még.
Minden este itthon pihen, hogy másnapra fitt legyen,
Mert Ő hétvégén sem pihen, mint ahogy én sem.
Visszük a matek 3-at, még akkor is tanulunk,
Tanulunk, ha gitároznak, dobolnak.
Az iskola végéig ki kell bírnia, onnantól vonulhat nyugdíjba,
A következő évet már nem kötelező szolgálnia.
