Egy napom a Római Birodalomban

  A nap elkezdett felkúszni az égre. Kár! Lemaradtam erről a csodás napfelkeltéről, ugyanis én még javában aludtam. 
  Hoppá! Bocsássatok meg nekem! Még be sem mutatkoztam! Én Tóthus Maximus vagyok, egy üvegfúvó inas. A főtér mellett lakom, és 12 éves leszek idén.

  Szóval ott aludtam azon a csodálatos reggelen. Forgolódtam jobbra-balra, de a testem nem akart felkelni. Egyszer csak mit hallok?

- Kukurikúú!

  Na ez megtette a hatását! Gyorsan kipattantam az ágyamból, mert tudtam, hogy a mester a kakasszóval érkezik. Rekord sebességgel magamra kaptam a ruháimat és bekaptam pár falatot. Már az üvegeket szedtem elő a raktárból (amiket a mester bízott rám), mikor csengettek:

- Jó reggelt, Maximus! - hallatszott a mester hangja.

  A karjaim villámsebességgel kezdték végezni a munkát, amit az agyam kiosztott nekik:

- Jobb kéz, üvegeket a tarisznyába! Bal kéz, fésüld meg a hajamat! Jobb kéz, húzd fel a cipőket a lábamra! Bal kéz, te kösd be a fűzőket! Jobb kéz, nyisd ki az ajtót! Lábak, vigyetek a kapuhoz!

  Így jutottam el a udvarba, és kiléptem a kapun.

- Jó reggelt, mester! - köszöntem.

- Mondom, hogy ne hívj mesternek! Hívj Ferikusnak! - mosolyodott el.

- Jó-jó. Mára mi lesz a feladatunk?

- Egy templom ablakát kell mozaik üveggel kirakni.

Felnéztem, és megláttam azt az épületet, amelyről a mester beszélt.

  A templom hatalmas volt! (Nem akarok méretet mondani, mert nem vagyok egy tanult ember.) Falait gyönyörűen lefestették. Tornyában a legnagyobb harang kongott, amit életemben láttam. Már csak az ablakai hiányoztak.

- Mikorra kell elkészülnünk az üveggel? - kérdeztem.

A mester arca grimaszba rándult.

- Holnapra.

- Mi?!?!- fakadtam ki - Az nem lehet! Általában 2 óra beszerezni a megfelelő homokot. Aztán legalább 4 óra a kemencében, míg elkészül a forró üveggömb. 2 óra amíg kifújjuk üregesre, kilyukasztjuk, beletesszük a fadorongot, és újra hevítjük.1 óra a hűtőkemencében. Aztán szétrepesztjük és sík felületűre formáljuk. Igaz, az összeillesztés csupán fél óra, de akkor is ezek összesen 9 és fél óránkba kerülnek!

A mester nem szólt semmit, csak intett, hogy menjünk a munka helyre.

  A nap többi részében szótlanul dolgoztunk. 3 óránként megálltunk pihenni. 2 órakor bekaptunk pár falatot. Délután a mesternek a vének tanácsába kellett mennie, így rám bízta a maradék munkát. Egyedül tettem be a hűtőkemencébe az üvegeket. Aztán forrasztóónnal összeforrasztottam. El sem hittem, hogy kész az ablak, olyan fáradt voltam.

- Na, Maximus! Most koncentrálj! Gyorsan rakd rendbe a műhelyt, és akkor lefeküdhetsz pihenni!

  Így is lett.Helyére tettem a dolgokat, és hazaindultam. Bementem a házba, megvacsoráztam és mentem aludni.

Álmomban éppen a templom üveget mutattuk be a templom építőmesterének. Amikor megláttam azt az elégedett arcát, nagyon büszke lettem magamra.